A Nagyszombatban 1635-ben alapított, majd Budára, később Pestre helyezett, Mária Terézia által „királyi” ranggal felruházott egyetemen évszázadokig hagyomány volt, ha egy oktató felkérést kapott egy tárgy oktatására, akkor rövidesen elkészítette a tárgyhoz tartozó tankönyvet, jegyzetet is. Ez évszázadokig latinul, majd időnként németül történt, de a XIX. század közepe óta már magyar nyelven jelentek meg a professzorok által írt, az oktatáshoz kapcsolódó kötetek.
Bár a nagyszombati egyetemen már korábban tanították a történeti segédtudományokat, rendszeres és átfogó oktatásukról csak az egyetem Budára történt áthelyezésétől (1777) kezdve beszélhetünk. Ekkor kapott ugyanis három volt jezsuita szerzetes, Pray György az oklevéltan, Wagner Károly a címer- és a pecséttan, Schönvisner István pedig az érem- és a régiségtan oktatására egyetemi tanári kinevezést. 1997 óta tartottam órákat a történeti segédtudományok, de különösen a numizmatika tárgykörében. Mindig büszkén vallottam magam az ő követőjüknek, ezért is éreztem fontosnak, hogy oktatói tevékenységem során egyetemi jegyzetet, tankönyvet írjak.
A magyar történettudomány nem rendelkezik olyan, nemcsak az egyetemi hallgatók, hanem az érdeklődő nagyközönség számára írt „zsebkönyvvel” mint Ahasver von Brandt közel húsz kiadást megért történettudományi bevezetése. Az eleddig egyetlen teljességre törekvő, sokáig egyetemi jegyzetként használt munkát Lederer Emma írta a hatvanas években. Itt kell megemlíteni, hogy Lederer Emma jegyzete helyett a tanárképző főiskolák Kávássy Sándor helytörténetre fókuszáló jegyzetét használták. Ez nem jelenti azt, hogy az említett két munkában tárgyalt egyes résztémakörökben ne láttak volna napvilágot színvonalas magyar nyelvű összefoglalások az elmúlt években, de egyetemi oktatóként félévről félévre tapasztaltam, hogy egy általános vezérfonal nagyon hiányzott. „Zsebkönyv” jellegű munkámmal ezt a hiányt szerettem volna pótolni.
Művem földrajzi, időrendi és tematikus kereteit nagyban meghatározza, hogy a magyarság és hazánk történetének kutatásába kíván bevezetésül szolgálni, azaz fókuszába a magyar történelemnek az államalapítástól a rendszerváltozásig terjedő szakasza került (értelemszerűen akadnak olykor e kereteken kívül eső témák, de ezek inkább kivételként erősítik a szabályt). Hangsúlyozni szeretném, hogy mindez csak egyfajta iránytű („zsebkönyv”), hiszen a részletes kifejtést külön szakmunkákban találja meg az elmélyülni kívánó olvasó; ezen műveket az egyes résztémák irodalomjegyzékében igyekeztem feltüntetni. Három egységben tárgyalom a témát: az első rész a magyar történelem forrásaival, a második a húsz legfontosabb történeti segédtudománnyal, a harmadik pedig módszertani kérdésekkel foglalkozik. A kiadvány célkitűzése kettős: egyrészt egyetemi jegyzetként felhasználható segédkönyvként, másrészt az érdeklődők számára az alapismereteket érthető módon megfogalmazó „vezérfonal”-ként kíván szolgálni. Ezt a kalauz jelleget szerettem volna erősíteni az egyes témákhoz kapcsolódó irodalomjegyzékekkel, amelyek nemcsak a felhasznált, hanem a kiindulásként ajánlott szakirodalmi munkákat is tartalmazzák.
Gyöngyössy Márton: Iránytű. Módszertani bevezetés Magyarország történelmének tanulmányozásához. Ludovika Egyetemi Kiadó, Budapest, 2024. 240 p. ISBN 978 963 6530945
