Elméleti és gyakorlati éremtan – rövid ismertetés Sebastian Steinbach új könyvéről

Német nyelvterületen reneszánszát éli az éremgyűjtés, és ennek következtében a szakkönyvek egy új műfaja is megszületett: manapság nagy gyakorisággal jelennek meg éremgyűjtők számára írt numizmatikai vezérfonalak. Ezek a kiadványok – a kiemelkedő tudományos értékkel rendelkező éremtani kézikönyvek, katalógusok mellett, részben azokat kiváltva – inkább gyakorlati célokat szolgálnak. Ebbe a csoportba tartozik Sebastian Steinbach tavaly megjelent „Bevezetés”-e is.

Steinbach egyetemi ember (az Osnabrücki Egyetem docense) , tehát a numizmatika akadémiai ágához tartozik. Németországban, ahogy sokhelyütt a világban, a szaknumizmaták három csoportba sorolhatók: a fokozatosan fogyatkozó egyetemi (egyedüli kivétel a Bécsi Egyetem Numizmatikai Tanszéke) és a még nagyobb létszámban dolgozó gyűjteményi kollégák mellett egyre népesebb azok tábora, akik az éremkereskedelemben helyezkednek el. Steinbach munkája erre figyelemmel íródott, elméleti és gyakorlati bevezetésül szolgál elsősorban azoknak, akik érmeket gyűjtenek.

A könyv hat nagyobb fejezetre tagolva igyekszik a legfontosabb alaismereteket struktúráltan közreadni. Az első fejezet egyfajta alapvetésként az alapfogalmak világába vezet be, míg a másodikban már olyan kérdésekkel ismerkedhetünk meg, mint az érmeken olvasható feliratok és az éremkép, a metrológiai és a technológiai jellemzők, a keltezés és az időrend ismeretanyaga. A harmadik fejezet vezet be a pénzkészítés – az öntés és a kalapács-, illetve a gépi pénzverés – világába, és a szerző érint olyan alapvető kérdéseket, mint a pénzverési felségjog és a pénzverde – hivatal és üzem – problémakörei. A negyedik fejezetben az éremhatározás munkafolyamatának sajátos szempontrendszere tárul fel – a metrológia, a leletelemzés, az anyagvizsgálat, a stíluskritika, a valutaföldrajz, illetve a digitális adatbázisok építése kapcsán. Az ötödik fejezetben a numizmata mint foglalkozás fény- és árnyoldalaival, a múzeumi, illetve a kereskedelmi munka jellemzőivel ismerkedhetünk meg. A hatodik, azaz utolsó fejezet a végkövetkeztetéseket tartalmazza, a mesterség szépségére utal, hiszen az érmekkel való foglalatosság révén a történelem tárul fel.

A kötetet segédletként használható függelék, jegyzetek, irodalomjegyzék és névmutató zárja. Bár a szerző lemond a teljes ókori pénzverésről, mivel művének külön ókori tematikájú fejezete, fejezetrésze nincs (bár olykor ókori példákat is hoz), így valójában középkori és újkori numizmatikai bevezetésnek tekinthetjük, ezzel azonban leginkább az Arnold Luschin máig gyakran forgatott bevezetése által megteremtett német éremtani hagyományhoz csatlakozik: bevezetésül szolgál a középkor és az újkor éremtanába.

Steinbach, Sebastian: Numismatik. Eine Einführung in Theorie un Praxis. Verlag W. Kohlhammer, Stuttgart, 2012. 217 p., ill. ISBN 978-3-17-041008-4