Részlet az Aranybullából:
3. A nemesek és egyházak jószágának szabadságáról
Továbbá semmi adót, sem szabad dénár adót nem szedetünk a nemesek jószágán.
1.§. Hívatlan sem házukra, sem falujukra nem szállunk.
2.§. Azonképpen az egyházak népén sem veszünk semminemű adót.
23. Az új pénzről
Továbbá, a mi új pénzünk esztendeig járjon, húsvét napjától húsvét napjáig.
1.§. És a dénárok olyanfélék legyenek, amineműek voltak Béla király idejében.
24. Hogy izmaeliták és zsidók tisztséget ne viseljenek
Pénzverőkamara-ispánok, sókamarások és vámosok, országunkbeli nemesek legyenek.
1.§. Izmaeliták és zsidók ne lehessenek.
(Nagy Gyula fordítását átdolgozta Gyöngyössy Márton; hagyománytiszteletből ragaszkodom a Corpus Juris fordításához, hiszen van már jobb fordítás is, viszont ez a szövegezés hatott a magyar jogi gondolkodásra…)
Az Aranybulla kibocsátásának 800. évfordulója jó indok arra, hogy II. András pénzverését, kísérletét a pénzügyigazgatás reformjára újból megvizsgáljuk. Egy rövid konferenciaelőadásban szerettem volna kutatási helyzetképet adni, illetve egy-két megállapítást pontosítani, újragondolni. A témához azért is nehéz hozzányúlni, mert értékelésében szélsőséges véleményekkel találkozhatunk: az egyik oldalon a pazarló király, a másik oldalon pedig a nagy reformer képe bontakozik ki. A valóság – legalábbis a pénzügyigazgatás pénzverési ágazata vonatkozásában – e két álláspont között van, erről szól az előadásom.