Egyik középkori lemezpénzünk értelmezése, keltezése újabban megint vitákhoz vezetett. A H. 198. (CNH I. 278.) típusú brakteáta éremképében kettős vonalból álló egyenlőszárú keresztet, szárai közt átellenben egy-egy koronás fejet, illetve egy-egy gömbökben végződő keresztet láthatunk.
Katalógusaink mindeddig megelégedtek az éremkép leírásával, eredetének megállapítására, ikonográfiai értelmezésére kísérletet sem tettek: „négy kereszt alakba fektetett L, a végén pontokkal, belül egy-egy koronás fej s négy gömböcsben végződő kereszt” (CNH I. 278.), Doppellininienkreuz, zwischen den Armen diagonal gegenüber zwei Köpfe und zwei Kreuze aus Kugeln” (H. 198.), „éremképet négyfelé osztó dupla kereszt, a keresztszárak bal felső és jobb alsó részeiben szembenéző fej, a jobb felső és bal alsó részeiben kereszt alakban pontok” (PT I. 18/24.), „kettős vonalakból álló egyenlő szárú kereszt, szárai között diagonálisan szemben egy-egy koronás fej és egy-egy gömbökben végződő kereszt” (ON III. 22.8.1.).
Az újabb kutatásban megjelent olyan vélemény, amely ezt a típust IV. Béla (1235–1270) uralkodása idejére keltezi, én azonban az alábbiakban egy ettől eltérő narratívát szeretnék előadni. Azzal a megállapítással azonban mindenképpen egyet kell értenünk, hogy az érintett magyar lemezpénz éremképének előképe az angol „rövid keresztes” denárok (vagy ha jobban tetszik: penny-k) hátlapi éremképében keresendő.
A II. Henrik angol király (1154–1189) második pénzreformja (1180) során bevezetett nehezebb denártípus jó ezüstből készült (‚sterling’: 925‰), 1247-ig változatlan éremképpel, és végig Henrik neve alatt verték (tehát Oroszlánszívű Richárd (1189–1199) és Földnélküli János (1196–1216) idején is). Jellegzetes hátlapi éremképük alapján nevezik „rövid keresztes” denárnak (Short-Cross Penny) ezeket a pénzérméket. (A „rövid keresztes” rajzolat azonban jóval korábbi, mert ilyen éremképű veretet már Tanácstalan Ethelred király (978–1016) is bocsátott ki.) Az előbbiekből következően az 1180 után vert angol denárok meghatározása és keltezése csak a pénzverőmester neve, valamint bélyegkritika és stílus alapján lehetséges.
A hagyományos nézet szerint a kontinentális Európa akkor ismerte meg ezeket a vereteket, amikor az Oroszlánszívű Richárdtól váltságdíjként (1194) kapott 50 ezer márka ezüstöt a frissen vagy éppen ekkor felállított bécsi pénzverdében (részben?) átverték. A „rövid keresztes” denárok különböző kontinentális utánveretei viszont csak tizenöt év elteltével, az 1210-es évektől készültek, tehát ez lenne az az időpont, amikor igazán ismertté váltak a kontinensen.
Az első kérdés, amire választ kell keresnünk, hogy az előbbi állítás igaz lehet-e Magyarországra is: vagyis ismerhette-e a magyar vezetőréteg ezeket az angol pénzérméket már ennél korábban? A válasz egyértelműen igen.
1186-ban III. Béla (1172–1196) házasságot kötött Capet Margittal, VII. Lajos francia király (1137–1180) lányával (aki korábban Henrik angol társuralkodó felesége volt). A házasságkötés az angol udvar jóváhagyásával történt, és az angol-magyar kapcsolatok magas szintjét mutatja. (Nem véletlen, hogy a magyar pénztörténet számára fontos III. Béla kori jövedelemjegyzék az angol-normann királyi levéltárban maradt fenn: az irat azt bizonyította, hogy a vőlegény tehetős.)
A házasságkötéssel egyidőben fellendültek az angol-magyar kulturális kapcsolatok is, köszönhetően annak, hogy a korábbi évtizedek során a párizsi egyetemen az angol és a magyar diákok között barátságok szövődtek. Így már érthető, hogy Nicholaus clericus de Hungaria-t (Magyarországi Miklós) az éppen ekkor megerősödő oxfordi egyetem diákjai között találjuk (1193–1196), sőt ösztöndíjat is kapott az angol királyi udvartól (heti 5 shilling / heti fél márka), nyilvánvalóan az akkor forgó pénzben: „rövid keresztes” denárokban. Három magyar klerikus is feltűnik ekkortájt a lincolni katedrális okleveleiben: Peter de Hungaria (eml.: 1179/1190–1236), Henry de Hungaria (eml. 1200–1244), John of Hungar (eml. 1210–1220). A magyar elit tehát viszonylag korán, már az 1180-as évek második, illetve az 1190-es évek első felében megismerhette a „rövid keresztes” denárokat.
Az előbbi állítást erősítik a leletadatok is, mivel II. Henrik (1154–1189) veretei néhány éremleletben is felbukkannak (Hódmezővásárhely–Kopáncspuszta, Jászdózsa–Jászapáti–Határ-dűlő, Vaskohsziklás). A leletek záródása elvileg segíthet a keltezésben. Az előbbi két lelet feltehetően a tatárjárás idején (így a nagy kincshorizontba tartozóan), a vaskohsziklási viszont III. András uralkodása alatt került földbe. A földbe került anyag mindhárom esetben hosszabb tezaurálás eredményének tűnik, így legfeljebb az angol pénzek Magyarországra kerülésének terminus ante quem-jét lehetne megállapítani, ám a leletek összetétele mégis árulkodó: a hódmezővásárhelyi leletben például jelen volt I. Vilmos skót király (1165–1214) körülbelül 1195–1205 között vert denára is, ez alapján összességében viszont kortárs, gyakorlatilag a veret kibocsátását szinte közvetlenül követő bekerülést feltételezhetünk. Ezek a darabok az 1180-as és 1190-es évek angol-magyar kapcsolatait tükrözik vissza.
Néhány szót érdemes arra is vesztegetni, hogy ellentétben a mintával, a keresztszárak között diagonálisan szemben egy-egy királyfej, illetve egy-egy gömbökben végződő kereszt látható. Ez a rajzolat viszont emlékeztet egy német brakteátára, amelyet a hildesheimi püspökség 1170/1171-ben veretett.
A második kérdés pedig arra vonatkozik, hogy a két királyfejet hogyan értelmezhetjük? A magyar éremkép magyarázatául fölmerült, hogy ha II. András (1205–1235) idején készült, akkor a királlyal szemben az ifjabb királyt, az 1214-ben megkoronázott későbbi IV. Bélát láthatjuk. Igen ám, csakhogy III. Béla fiát, a későbbi Imre királyt (1196–1205) 1182-ben szintén megkoronázták, sőt Imre 1194-ben már Dalmácia és Horvátország kormányzója volt. A két királyfej tehát semmiképpen sem lehet bizonyíték az érintett lemezpénz 13. századi keltezése mellett, legalább annyira vonatkoztatható ugyanis az 1180-as és 1190-es évekre.
A fentiek alapján nagyon valószínű, hogy a H. 198. típusú brakteáta III. Béla uralmának utolsó évtizedében készülhetett.
Felhasznált fontosabb irodalom:
Laszlovszky József: Angol-magyar kapcsolatok a 12. század második felében. Századok 128. (1994) p. 223–253.
North, J. J.: English Hammered Coinage. Volume I. Early Anglo-Saxon to Henry III. c. 600–1272. Spink & Son, London, 1994. (harmadik kiadás)
Ujszászi Róbert: Szempontok a CNH 278-as lemezpénz megítéléséhez és datálásához. In: „Élőknek öröksége…” Tanulmányok V. Székely György emlékére. Szerk. Somogyvári Ágnes. (Archaeologica Cumanica 5.) Kecskeméti Katona József Múzeum, Kecskemét, 2022. p. 265–274.