Művelődéstörténeti szempontból is érdekes az „elefántos brakteáta” (CP. 50.), vagy ahogy újabb katalógusaink leírják az éremképet: „Elefant n. l., auf dem Rücken Kriegszelt” (H. 203), „balra néző elefánt toronnyal” (PT I. 18/27.), „balra lépő harci elefánt, hátán sátor” (ON III. 22.9.1.1.). Az elefánt hátán látható bástyaszerű építmény egyértelművé teszi, hogy harci elefántról van szó. Mivel nem látszanak a fülei (mert kicsik) ez egy ázsiai elefánt (elephas maximus) lehet, a katalógusokban szereplő rajzokon, illetve egyes példányok képein nincs agyara, tehát elvileg nőstény lehet, bár von olyan rajzolatú érem is, ahol kivehető az agyar is.
A III. András (1290–1301) hasonló éremképű denárán (CNH I. 371./H. 421/ON III. 25.24.1.1./PT I. 21/22. és ON III. 25.25.1.1./PT I.21/23.) látható harci elefántnak viszont hatalmas agyara van, az minden bizonnyal hím példány.
Az érme keltezése vitatott (ahogy általában minden brakteátánké). Verési időszakként a III. Bélától (1172–1196) IV. Béláig (1235–1270) terjedő időszak jöhet szóba. Ami különös, hogy az ábrázolás majd újra feltűnik III. András egyik pénzén, de ezt az eddigi kutatás archaizmusként értékelte (nem ez lenne az egyetlen ilyen eset, amikor „régi” éremkép újra felbukkan).
Az elefánt ókori pénzeken is felbukkan, de ezek az éremképek egyrészt a szeleukida birodalomra jellemzőek, másrészt Hannibál harci elefántokokkal kísért hadjáratának hatását tükrözik, azaz az elefánt tényleges harcászati alkalmazását tükrözik vissza.
tetradrachma
Kr.e. 220.
A kérdés az, hogy melyik korabeli uralkodónk láthatott harci elefántot? Bennem elsőként a bizánci trónörökös: III. Béla merült fel, de lehet, hogy II. András is láthatott ilyet. Mindenesetre valamiért fontosnak tartották, hogy magyar pénz éremképébe bekerüljön.
Elefántok a középkori európai művelődéstörténetben
Konstantinápolyban egészen a 13. századig vadasparkokban éltek elefántok, és a cirkuszi játékok során fel is léptek.
Az elefánt a középkori európai művelődéstörténetben viszont akkor jelenik meg, amikor Harun al-Rashid kalifa elefántot küldött ajándékba Nagy Károlynak: az állat 802/803-ban érkezett meg és 810-ig élt.
Évszázadokkal később az egyiptomi szultán 1229-ben elefántot ajándékozott II. Frigyes császárnak, ez az állat az 1230-as/1240-es években itáliai városokban (pl. Cremona) rendszeresen emelte az ünnepségek fényét („elephas Cremonensis”).
→ Loxodonta africana
Két évtizeddel később a szultán IX. Lajos francia királynak is ajándékozott egy elefántot (1254), a francia király tovább ajándékozta Angliába, így az afrikai elefánt 1255-ben már Londonban volt, ekkor Matthew Paris le is rajzolta.
Nyugat-Európában a királyi udvarokban a 13. század második harmadában ismerték ezt az egzotikus állatot, bár az adatok szerint ezek nem harci alkalmazású állatok voltak.
Viszont a keresztes háborúk során sincs nyoma harci alkalmazásának, de a szultánok udvarában nyilván éltek elefántok. Az ötödik keresztes hadjárat során Egyiptom mocsaras területein biztos, hogy nem vetettek be elefántokat. Ahol viszont bizonyosan használtak, az Mezopotámia és Szíria volt, a térségben III. Béla bizánci trónörökössége idején több katonai összecsapásra is sor került. III. Béla tehát láthatott harci elefántokat.
A fentiek alapján az elefántos brakteátát leginkább III. Bélához köthetjük.
Felhasznált irodalom:
Ogata, Kiwako: The Iconography of the Elephant in the Middle Ages: Some Observations on its Anatomy in Visual Art. Bulletin in commemoration of 30th Anniversary. Okinawa Prefectural University of Arts March 2018, p. 5-49.