Szerencsés Imre alakja a magyar történelemben és a művelődéstörténetben
A „kikeresztelkedett zsidó pénzember”, Szerencsés Imre alakja régóta a gazdaságtörténeti viták középpontjában áll. Bizonytalannak tűnt, hogy pontosan honnan származott, mikor született, hogyan került Budára, milyen szerepet játszott az 1521. évi moneta nova pénzreformban és általában a királyi pár pénzügyi természetű döntéseiben.
Másrészről a hitehagyott alkincstartó – Salomo Seneor ben Efrájim – viszonya egykori hitsorsosaival, megkeresztelkedése utáni esetleges judaizálása, legalább ekkora érdeklődést váltott ki a zsidó kultúratörténet művelői körében. 2017-es tanulmányomban igyekeztem a korábbi toposzokat kritikailag értékelni és a Szerencséssel kapcsolatos valótlan, éppen ezért tarthatatlan állításokkal leszámolni.
Személyisége, pályafutása és életműve azonban nem csak a történészek érdeklődésére tarthat számot, mert már a 19. században felfigyelt rá a magyar, majd a magyar zsidó szépirodalom is. Természetesen ezekben az alkotásokban kevésbé a történeti múlt, sokkal inkább az adott korszak kérdései, például a zsidó emancipáció és az asszimiláció problémaköre köszönnek vissza: „[A] szerző mást, többet akar mondani. Többet: olyasmit, ami a mához is szól”(Hatvany Bertalan). Előadásomban szeretném bemutatni az életút fontosabb mérföldköveit, Szerencsés Imre történeti értékelését, és alakjának néhány szépirodalmi megjelenítését – különös tekintettel Molnár Ákos A hitehagyott című regényére.
Zolnay László még úgy gondolta, hogy ez az 1509-es fametszet Szerencsés Imrét ábrázolja. Haraszti György azonban meggyőzően mutatta ki, hogy a kép valójában egy spanyolországi ősszövegből származó német népkönyv Fortunatus-történetének illusztrációja: ez a másik, ciprusi születésű Fortunatus halála előtt pénzeszacskóját és varázskalapját fiaira, Ampedora és And[e/o]losiára hagyta. Mivel az Andolosia név emlékeztet Andalúziára, ismervén Szerencsés Imre hispániai származását, Zolnay László tévesen hozzá kötötte a képet.
2026. szeptember 15-én a Nemzeti Pénzverésünk Fénykora Kutatóműhely műhelykonferenciét szervez a mohácsi csata 500. évfordulója alkalmából. A konferencián Szerencsés Imréről fogok beszélni…
(A címben szereplő idézet Élijáhu ben Binjámin ha-Lévi, 16. századi konstantinápolyi rabbi Szerencsés Imre érdemei kapcsán kiadott döntvényéből származik, Komoróczy Géza fordításában.)