Az oklevéltan nagyon korán intézményesült, két, egymással is vitatkozó 17. századi központban: a maurinus bencések (azaz a bencés rend Szent Mór védelme alatt álló franciaországi kolostorszövetsége) párizsi kolostorában (St. Germain de Prés) Luc d’Achery és Jean Mabillon vezetésével és holland jezsuiták körében, akiket Jean Bolland követőiként bollandistáknak nevezünk. A maurinusok régi oklevelek kutatásával, míg a bollandisták a szentekre vonatkozó források kritikai kiadásával (Acta sanctorum) foglalkoztak. A diplomatika módszertanát megtermékenyítő vitájuk egyes Meroving kori oklevelek hitelessége kapcsán tört ki (ezt nevezzük ’oklevélharc’-nak, azaz bellum diplomaticumnak). Az oklevéltannal egyidejűleg született meg a latin paleográfia (írástörténet) is, hiszen a régi oklevelek elolvasásához szükség volt a betűk felismerésével kapcsolatos ismeretek kidolgozására is.
A forradalom után a kolostort lerombolták, de a templom – 19. századi historizáló átalakításokkal – ma is áll, ezért is éreztem fontosnak, hogy elzarándokoljak ide…