שניאור שלמה mint possessor
Scheiber Sándor Szerencsés Imréről írott tanulmányában közölte azt az adatot, hogy Szerencsés egykori könyvtárának egyik kézirata előkerült: Nissim b. Reubén Gerondi (1310? – 1375?) Genesis-kommentárjának autográf kézirata ugyanis 1939-ben a londoni Jews’ College könyvtárában volt, Scheiber itt tanulmányozta. A kötet a közelmúltban ismét felbukkant, ezúttal árverésen: 2024-ben ugyanis a Sotheby’s egyik aukcióján új gazdára lelt (a tulajdonos kiléte azonban ismeretlen). Az aukció kapcsán a kötet szakszerű leírását Menahem Schmelzer és Benjamin Richler készítette el, ők adták meg a különböző bejegyzések olvasatát is.
A kötet szerepel az Izraeli Nemzeti Könyvtár weboldalán is, szintén azzal a megjegyzéssel, hogy jelenleg ismeretlen könyvtárban található.
A 15. századi kéziratnak az évszázadok során több tulajdonosa is volt, erről árulkodnak a különböző possessor-bejegyzések:
Slomó Dubnóból (שלמה מדובנא)
Szaadja ha-Lévi (סעדיה הלוי)
Móse Snéor (משה שניאור)
Slomó Snéor (שלמה שניאור)
Közülük kettőt tudunk biztosan azonosítani: Slomó Bubnóból nem más, mint a híres Salamon ben Joél Dubnóból (1738–1813), aki maszkil és bibliakommentátor volt.
שניאור שלמה Slomó Snéór azaz Selómó Seneor pedig nem más, mint Szerencsés Imre (1460 k.–1526), aki az 1520-as években II. Lajos alkincstartója volt. Ha csak a héber szöveget olvassuk ki, akkor a modern izraeli gyakorlatnak megfelelően az előbbi, míg a 15. század végi szefárd kiejtésnek megfelelően az utóbbi változat adódik. A Seneor név a kutatás mai álláspontja szerint családnévként értelmezhető, a spanyol források alapján gyakran Szeneornak ejtjük (a spanyolban nincs „s” hang), és az etimológiájában a latin senior és a spanyol senyor szavakat szokták megadni. Ha a héber alapján próbáljuk magyarázni a snéór-olvasat jelentése egészen misztikus értelmet nyer, mert „két fény”-t jelent: így a név viselőjét a két fény birtokosaként azonosíthatjuk, utalva a Tóra kettős értelm(ezés)ére, de ez most messze vezetne…
Scheiber Szerencséshez köti a kézirat egy fontos bejegyzését: „Aki tanulta a tórát és a tóra lett a vagyona”. A Seneor-család művelt emberekből állt, volt köztük rabbi is, nyilvánvaló, hogy a kéziratot birtokló családtag sem akármilyen műveltséggel rendelkezett.
Végezetül a kézirat sorsa is érdekes. Scheiber úgy gondolta, hogy Szerencsés Imre az Ibériai-félszigeten kényszerült hagyni könyvtárát, és ez a kézirat onnan került kalandos úton Angliába. Igen ám, de amint láttuk, a 18. században Volhíniában volt egy tudós rabbi birtokában, majd a 19. században a bielitzi Halberstam-gyűjteménybe került. Ismert tulajdonosai Szerencsés után tehát kelet-, illetve kelet-közép európaiak voltak. Lehet, hogy a könyvet Szerencsés Budára hozta, és innen került tovább? Erre ma még bizonyosat nem tudunk válaszolni, de az előbbi tények ezt a feltételezést látszanak erősíteni.
Legfontosabb irodalom:
Scheiber Sándor: A Szerencsés Imre-irodalomhoz. In: Scheiber Sándor: Folklór és tárgytörténet. Teljes kiadás. Budapest, [1996.] p. 1473–1485. (korábbi kiadás: Évkönyv (= az Országos Rabbiképző Intézet Évkönyve) 1975/1976. p. 295–305.)
A kézirat rekordja az Izraeli Nemzeti Könyvtár honlapján: https://www.nli.org.il/en/discover/manuscripts/hebrew-manuscripts/itempage?vid=KTIV&scope=KTIV&docId=PNX_MANUSCRIPTS990001863910205171&SearchTxt=Nissim%20ben%20Reuben%20Gerondi%20Hirschfeld%2020
A kézirat a Sotheby’s 2024. decemberi internetes katalógusában: https://www.sothebys.com/en/buy/auction/2024/important-judaica-2/commentary-on-the-pentateuch-nissim-ben-reuben