A minap a közgyűjteményi és örökségvédelmi államtitkár egy nyilatkozatából megtudhattuk, hogy „az egyik minisztériumi megbeszélésen … a művészet és a kultúra szabadságának alkotmányba foglalását képviselte”.
Érdemes körbejárni a témát: valóban szükséges-e ezeknek a szabadságoknak az alkotmányba történő foglalása, illetve ezekkel kapcsolatban mit tartalmaz a hatályos alkotmány (Magyarország Alaptörvénye: 2011. április 25.).
Ha röviden kellene felelnünk, akkor: igen, szükséges, a művészet és a kultúra szabadságának alkotmányos védelme nélkülözhetetlen, ám már benne is vannak a hatályos alkotmány (Alaptörvény) szövegében, bekerülésük viszont hosszabb fejlődés eredménye volt.
Az újkori jogfejlődés kiemelkedő vívmánya az alapjogok rendszerének megteremtése. A ma már három generációba sorolt alapjogok minden modern alkotmány kötelező elemeit képezik, közöttük a 20. század első harmadában kialakult második generációs alapjogok – a művelődéshez való jog, a művészet és a tudomány szabadsága – esetében viszont nem elegendő azok alkotmányos rögzítése és tiszteletben tartása, hanem velük kapcsolatban az államnak tevőleges feladatai: objektív intézményvédelmi kötelezettségei vannak.
A hatályos alkotmány második generációs alapjogokkal kapcsolatos rendelkezései éppen ezért kimondják:
Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát … (Alaptörvény X. cikk (1) bekezdés)
Minden magyar állampolgárnak joga van a művelődéshez. Magyarország ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével … biztosítja. (Alaptörvény XI. cikk (1)–(2) bekezdés)
Érdemes idevonni egy másik cikkelyt is:
A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége. (Alaptörvény P) cikk (1) bekezdés)
A rendelkezésekben a „biztosítja” szófordulat utal arra, hogy nem pusztán egy alapelv rögzítésével állunk szemben, hanem ezek kapcsán az államnak tevőlegesen kell fellépnie, azaz feladatai vannak: például létre kell hoznia és működtetnie a kulturális igazgatás szervezeteit, és anyagi támogatást kell biztosítania. Feladata továbbá, hogy megteremtse a kulturális fejlődés feltételeit, gondoskodnia kell a nemzeti kultúra megőrzéséről, fenntartásáról, gyarapításáról és védelméről. Azzal, hogy az alapjog minden állampolgárra kiterjed, egy újabb állami feladat is keletkezik: az államnak elő kell segítenie a társadalmi esélyegyenlőséget.
A hatályos alkotmányos szabályozás tehát tartalmazza a művészet és a kultúra szabadságával kapcsolatos alapvető rendelkezéseket. Nem volt ez másként a korábbi magyar alkotmány – az 1949. évi XX. törvény különböző változatai – esetében sem, és vélhetőleg ezek az alapjogok egy majdani, új alkotmányban is szerepelni fognak. Ennek oka egyrészt a magyar alkotmányos hagyományban keresendő, másrészt – és ez a súlyosabb ok – ezeknek az alapjogoknak nemzetközi szerződésekben történt rögzítésével magyarázható.
Ebből a szempontból legfontosabb az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, amelyet hazánkban az 1976. évi 9. törvényerejű rendelet hirdetett ki (ezáltal része a magyar jognak). Tárgyunk szempontjából legfontosabb rendelkezései (15. cikk):
1. Az Egyezségokmányban részes államok elismerik mindenki jogát arra, hogy
a) részt vegyen a kulturális életben;
b) élvezze a tudomány haladásából és annak alkalmazásából származó előnyöket;
c) minden olyan tudományos, irodalmi vagy művészeti alkotás tekintetében, melynek szerzője, erkölcsi és anyagi érdekei védelemben részesüljenek.
2. Az Egyezségokmányban részes államok által e jog teljes érvényesítése érdekében teendő lépéseknek ki kell terjedniük a tudomány és a kultúra megőrzését, fejlesztését és terjesztését biztosító intézkedésekre is.
3. Az Egyezségokmányban részes államok kötelezik magukat a tudományos kutató és alkotó tevékenységhez nélkülözhetetlen szabadság tiszteletben tartására.
4. Az Egyezségokmányban részes államok elismerik a tudomány és kultúra területén történő nemzetközi kapcsolatok és együttműködés előmozdításából és fejlesztéséből származó előnyöket.
A fentiekből következik, hogy ezekkel az alapjogokkal kapcsolatban alkotmányos szinten további teendő nincs. Amivel viszont érdemes lehet foglalkozni, hogy az egyes, az elmúlt évtizedekben agyonmódosított kulturális ágazati törvények, illetve alacsonyabb szintű jogszabályok hogyan garantálják az említett alapjogok érvényesülését, hogyan bontják ki azok tartalmát. Ez már nem alkotmányozási, hanem kifejezetten kulturális jogalkotási kérdés, hiszen ezzel lehet megteremteni az alapjog érvényesüléséhez szükséges kulturális jogalkalmazási gyakorlatot, kialakítani a kulturális szervezetirányítás hatékony rendszerét, elősegíteni a szervezési feladatok megfelelő ellátását, valamint garantálni a szükséges pénzügyi finanszírozást. Bízzunk abban, hogy az említett minisztériumi megbeszélések napirendjére rövidesen az ágazati jogszabályoknak ezekhez szükséges érdemi módosítása is felkerül!
Az idézett államtitkári megszólalás: https://telex.hu/karakter/kultura/2026/06/25/sari-zsolt-oroksegvedelem-muzeologia-budapest-iparmuveszeti-muzeum
Néhány fontosabb magyar nyelvű szakmunka:
Hencz Aurél: A művelődési intézmények és a művelődésigazgatás fejlődése. 1945–1961. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1962.
Martonyi János: A kulturális, egészségügyi és szociális igazgatás. I., II. és IV. fejezet. In: Magyar államigazgatási jog. Különös rész. Szerk. Szamel Lajos. Tankönyvkiadó, Budapest, 1972. p. 315–319., 328–335., 341–344.
Rózsás Eszter: Kulturális igazgatás. In: Rózsás Eszter (szerk.): Közigazgatási jog. Különös rész. (Institutiones Juris) Ludovika Egyetemi Kiadó, Budapest, 2021. p. 113–126.
Takács Albert: Szociális-kulturális igazgatás. A kultúra igazgatása. Jegyzet. Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Államigazgatási Kar, Budapest, 2000.
(Nem titok, hogy mostanság egy kulturális igazgatási kézikönyvön dolgozom, amelyben ezeket a kérdéseket is szeretném – lehetőség szerint kellő mélységben – tárgyalni.)